Szonett

A vers finoman pezsgő, lágy hangulat,
csupa talány, bánatában is remény,
lebegő felhő életünk bús egén,
írni, dalolni gyönyörű bódulat.

A regény megfontolt, komoly gondolat,
mint mikor a sárból tapaszt a szegény
magának házat, megírni oly kemény,
embert próbáló és nehéz feladat.

Vigasztalódjanak dalon merengők,
vagy ültess szorgosan betűkből erdőt,
világod baját soha nem feledve!

Csak csihold szorgosan a remény-szikrák,
fürkészd ki bátran az öröklét titkát,
mit Isten testált egykor az emberre!