A Vers, ha felszakad,

      a pillanat emlékoszlopa:

a gyönyörködő lélek

      mintázza örök fogódzóul.

Talapzatán márványlépcső

      vezet fel ezerfelől.

Hűvös síkok szelik a térből

      rideg érckristállyá.

Hatalma ég felé mutat,

      csúcsán a végtelenben ül

a titkon rabul ejtett

      megfoghatatlan fényes napkorong…

          Anno Cs.T.