Menyhért, az erdei manó, egy kerek erdő közepén lakott, magas tölgyek között is a legmagasabbikon, annak is a legfelső elágazásánál, egy kényelmes kis üregben, amit még valamikor egy harkály kopácsolt neki.
Menyhért manó rendszeres életet élt.
Naponta kétszer lemászott fájáról, egy kis futóedzésre, fürdőzésre, háromnaponta pedig egészséges, friss bogyókért járta körbe erdejét. Egészsége megőrzését nagyon fontosnak tartotta.
És mert ép testében ép lélek lakott, a szíve-lelke- gondolata tele volt kedvességgel, jósággal, bölcsességgel.
Ám ezt alig tudta róla valaki.
Nagyon egyedül volt. Azokban a magasságokban, ahol ő éldegélt, bizony kevesen fordultak meg.
Ezért aztán amit szíve diktált leírta, és a szelek szárnyára bízta.

2026. augusztus 10.