Kertünkben kinyílott a hóvirág,
Első tavasz hírnök hófehér szála,
Nincs, ki velem együtt megcsodálja,
Hosszú vándorútra mentél!
Távol vagy tőlem, elválaszt a tél,
De veled van mindig szerető szívem.
Emlékeinkhez most is visszatérek,
Visszaköszönnek hóvirág emlékek,
„Mama, egy szál, ne szedd le, kérlek”!
Hófehér szőnyeg lesz a kert tőle,
S hófehér terítő nyílik a bokrok alján.
Rád várnak, királynőm, lásd erre járván,
S örülünk mindketten, ahogy régen tettük,
Szépségük csodáljuk, hull örömkönnyünk.
Mosonmagyaróvár, 2021. február 2.
