Apám elhoztam Neked
kertem virágait,
várj hozok nekik vizet,
a sok porcelán rózsa
mind-mind a Tied, 
akár összes virágom.

Sok éve járom a 
temetőt, Te meg a
mennyek útjait.
Azóta hiába várom
jöttödet,
csak álmaimba
surransz be néha,
s mikor felébredek,
párnámon gyémánt
könnyeket lelek.

Apám, elkéstem tudom,
nem vártál meg fél úton,
nem tudtad elvinni
utolsó ölelésem.,
itt maradt nekem, 
karjaim fáradtan 
csüggnek testem mellett,
Apám mondd,
most kit öleljek?

Sírodnál térdelek
suttogva kérlek, 
hogy ne hallja senki sem,
Apám köszönöm
Tőled kapott életem.
Szemeim az égre emelem,
küldd le óvó áldásod nekem.