Bimbóból fakadó rózsaszál,
áraszd el veletek kertemet,
színek közt nem válogatok,
virágaitokkal vallok szerelmet.

Oly pompás tarka csokrotok,
tőletek csak egy öllel kérek,
ha nem fogadja el kezemből,
mindből temetői sírt díszítek.

Csak ott szomorúak lesznek,
szél szárítja, Napfény szívja,
szirma hullik, eső lúgozza,
vad vihar majd szerte szórja.

Sok-sok szenvedést veletek,
de örömöt is így takarnak,
ám tüskét növesztő tövetek,
minden évben meg újulnak.

Írta-Varga István-Barcs.2017.