Nincs már nékem
se múltam, se jövőm.
Nincs énnekem
se csókom, se szeretőm.

Magam vagyok
magamnak, így élek. 
Senkitől, semmit
nem remélek.

Élet, élet,
minek adtál ily szívet?
Ha ezt a szívet
megvetik az emberek.

De ha megvetik,
hát te légy, Isten oltalmam.
Vigyázz reám,
altass el két karodban.

Vidd fel lelkem
oda fentre, magosba. 
Jó helyt lesz ott,
s nem tiporják rút sorsba.

Mert ez a sors
árva szívem gyötörte. 
Nem adott az boldogságot,
de elvenni, elvette.

Ellopta ő minden álmom,
jaj, de büszkén tette.
Gyönge szívem
összevissza törte. 

Könnyes szememből
peregnek a könnyek.
Hívhatna, jöhetne,
vihetne már az Isten!

Tán ha nála lennék,
ő megvigasztalna. 
Bús lelkemből
virágfát fakasztna.

Virágfa magjait
leszórnám az égből,
s kinőne virágfám,
sírom tetejéből.

2023. június 23.