Visszatérve a másik önmagamból
Széles, járható utakon lépkedek,
Sokat plagizáltam már a másiktól,
Szűk rácsok közé szorítom a teret,
Se versek, se rímek.
Mit képzeltem, és mit is gondolhattam,
Mikor megráztam a szürke hegyeket,
Mit hallhattam meg a szirén- hangokban,
Papírra ragadtam, mint naiv legyek,
Szállnék, de nem lehet.
Letépve magam a földön landolok,
Lentről nézem magam és a világot,
Talán itt is akadhat még pár dolog,
Amit szeretek, és amire vágyok,
Kihívó talányok.
Szemüveget és fogsort csináltatok,
Rozsdás kerékpárom újjá bütykölöm,
Rohannak, fékeznek velem a napok,
Helyben száguldani igazi öröm,
Nem török át körön.
Magam kifosztottam, elfogyasztottam,
Hogy átvergődjek a kies partokra,
Új  kompra vártam félig komponáltan,
Így visszatérek újra önmagamba,
Immár megtaposva.
Versek, jegyzetek, halomnyi kézirat
Megsiratnak, és vajúdó ötletek,
Sorompók, tilalmak, torlaszolt utak,
Lyukas sorsomra az idő öltöget
Tíz  szerény kötetet.
Így vagyok már kész, még  befejezetlen
Bezárom agyamba a szókészletet,
A felmondó íveket kitöltöttem,
Melyeket írástudatlan szerkesztett
Megdermedt lehelet.

2018. febr. 25.