Tőled én már oly távol lakom, 
úgy szúr a szív, nem szól a dalom,
legyünk együtt, kér, harcol érted,
mindhiába könyörgök, kérlek.

Gyere vissza, mert nagy a bánat,
szívem kihűl, majd jéggé válhat,
nem ad helyet a szeretetnek,
anélkül én mihez kezdhetek.

Kis lakomban él a szeretet,
élteti az érző lelkeket,
futok eléd, karomba zárlak, 
boldogság vár hálaimával.

2024. február 12.