Voltam egészen egyszerű,
nemes alkunak tárgya.
Voltam éltető, édes nedű
egy kiürült vizespohárba`.

Voltam bősz nevetés
a megbúvó mosoly mögött.
Ráncoknak mély árkában
voltam sorsüldözött.

Voltam firtató kérdés,
hol belehalt már a szó.
Voltam benne a válasz,
de sosem megalkuvó.

Voltam csönd a zajban,
félőn, de bátran csitítgató.
Voltam megoldás a bajban,
mélyemben némán megbúvó.

Voltam a szeretetkereső,
míg a semmi ölén háltam.
Sokszor emberben kétkedő,
választ magamban találtam.