Ott, zöld lombok alatt,
hol tiszta forrás fakad,
kék meténg ad szőnyeget,
arra vezet vízpartra utad.

Több száz éves tölgyek,
melyet liánok ölelnek,
ős Dráva volt medrének,
két tó maradt emléknek.

Vöröspart és Kis-Bók,
horgászoknak tanyája,
ám a festők is kedvelik,
vásznaik örökös témája.

Dombjain szőlőt nevelnek,
ez homoknak jó ízű leve,
ó - te csodás kis Honom,
szívemnek örök szerelme.