Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Zengtek a harangok

Vajda Laci
Vajda Laci képe

     1945 május nyolcadika. Az egész Európában, sőt az egész világon megszólaltak a harangok. Egy szörnyű világégésnek a végét hirdették csengő, ünnepélyes, vidám hangjukkal. Egy gyilkos korszak, egy őrült elme zavaros gondolatai és vágyai milliók életébe kerültek. A szomorú az, hogy ezt az őrült elmét senki nem állította meg, senki nem vetett gátat eléje. Sőt oda jutott a világ, hogy az egyik őrültséget – a fasizmust legyőzve, a világ úgynevezett demokratikus erői nyugodtan és tiszta lelkiismerettel Európa egy részére rászabadítottak (A „győztesek” jogán) egy másik őrült eszmét és egy másik őrültet- Sztálin személyében.

    De a harangok csengő hangja bizony nem mindenkinek jelentette a háború végét. Még nyugat felé dörögtek az ágyúk, hullottak a bombák, a halál aratta győzelmét, de már az alattomos pánszlávizmus kereste, hogyan tudná kihasználni a helyzetet a saját javára. Beneš  a saját jelszava szerint élt: „Én nem az igazságot keresem, hanem politikát csinálok!”
   Igen, őt az igazság Trianon gyalázatos idején sem érdekelte, és hazug félrevezetéssel mindent megtett, hogy mi, felvidéki magyarok még emléknek sem maradjunk a saját földünkön. Most újra lovon érezte magát. Újra esélyt látott gyilkos, alattomos tervének végrehajtásához. Hiába dörögtek nyugaton az ágyúk. Kassán már 1945 április ötödikén a Beneš dekrétumokkal döntöttek rólunk. E szerint a dekrétumok szerint háborús bűnös az egész Felvidéki magyarság. Az éppen az nap született gyermektől egészen az akkor haldokló aggastyánig. Nincs állampolgársága, nincs hazája, nincs joga semmire. Még az életre sem. És e dekrétumok a mai napig érvényesek! Senki sem mondta semmisnek őket, és Európa „demokratikus” urai erről ügy viselkednek, mint a három majom. Befogják füleiket, eltakarják szemeiket, és befogják szájukat.
     Zengtek a harangok, hirdették a győzelmet, a békét. De nekünk a hazátlanságot, a jogtalanságot, a kirekesztettséget hirdették.
Nekünk mikor ér majd végett a háború? Mikor fognak végre nekünk is zengeni a harangok?  Talán a sírjaink fölött…?!

Rovatok: 
Irodalom