/Erdős László öcsém emlékére/

Zokog a lelkem
Édes, drága, jó testvérem
Ma lenne születésed napja
De érted hull könnyem zápora

Mert nem feledlek soha
Mindig téged várlak
Nyílik talán az ajtónk
S karjaimba zárlak

De elmentél hosszú útra
Honnan nincs megtérés soha
Magaddal vitted a szeretetet
Mögötted nagy űrt hagyva

Köszönök mindent, amit kaptam tőled
Nem feledjük soha emléked
Kedves szavaid, már nem hallja senki
Ígérem én nem foglak soha elfeledni

Emléked előtt gyújtom a gyertyámat
Érted szomorú a szívem, emészt a bánat
Tavasz van, nyílnak a virágok
Szívembe gyász ül, s Istenhez érted imádkozok.

 2019.04.16. Mosonmagyaróvár.