Takard be tested, ha fázol. Simító
kezem vágyó paplanod, s ha nem vagyok,
leszek. Éveink fénylő csillagok,
együtt láthatók. Te vagy a szép szó.

Kicsi párnám, szép szemed, mint tiszta tó,
merülök benne. S a vágyban ott ragyog
hiányod. És fájdalmasak az álmok:
- Helyben vágtatok, alattam hintaló,

s mellettem az elrohanó emberek.
Könnyező szemmel hívnak, integetnek.
Repülni, vagy futni legalább tudnék!

S hová nézzek? Mindenütt szakadék! -
Betakarom tested képzeletembe’,
s zuhanok, zuhanok a szép szemedbe.