Ballagtam a kietlen útvesztőben,
Néztem az őszülő avart.
Nemrégen még csodás szinekben
Pompézott mint egy kitakat.

Forrong a világ, bizonytalan a
helyzet, a végveszély közeleg.
Az egész világ nem más, mint
egy hatalmas gyűlölet!

Mond neki, hogy szereted,

hogy az élet nélküle elveszett

Korán letört lombok jajt susognak,
Gyenge hajtásuk a fiatal kornak.
Kik incselkednek a kéjek kezdetével,
Kiváncsiságuk beteltével.

Híú voltam valamikor ,

nézegettem magamat a tükörbe,

ilyen karakán ,szép fiú nincs

az egész környezetbe.

 

Jó barátok voltunk,

nem volt olyan nap hogy ne

találkozzunk,

mindketten ábrándoztunk.

 

Ismert engem régóta,

kicsi korom óta,látott engem

Az örök szerelmes, ki minden
nőbe beleszeretett, ki nem
tudta korlátozni az érzelmeket.

A napnak vége, az éj szárnyán
    ereszkedik a sötétség.
telihold morcos képe, mintha
  fújná a fellegeket szét.

Ne nézz vissza ha elmész,
Amit itt hagytál fájni fog még.
Nem akarom látni szemeid,
Amikböl a fájdalom leselkedik.

Dóver fehét sziklái,
Szembetünnek mindenkinek,
Ki tudja, milyen régóta tündökölnek,
Szimbóluma a környéknek.

A kandalló előtt ültünk ketten,
parazsa gyéren világított
néma csendben.

Fekete fátyla alol kandikálnak
Éber szemei,a halott ágya
Még nem hűlt ki,ő már
A következőt keresi.

   Rudyard Kipling írt egy világhírű verset  "  IF  " néven amit minden nyelvre lefordítottak. Ami a Londoni Wimbledon tenisz klub bejáratánál jobb oldalon függ a falon,nagy betűkkel olvasható, amiböl a játékosok új erőre kaphatnak. Nem csak nekik, ez mindenkinek szól.

   Gondolatok balladája

 

Egy álommal születtem ami

Végig kisért az életemben,

Ami csak álom maradt,

Megvalósulatlan gondolat.

 

Mindíg éreztem valami tombol

Bennem,ami nem tudott

Kitörni belőlem, hiába volt

Minden igyekezetem.

 

Ember....

 

Lassan pereg a homok az idő óráján,

Évszázadok jöttek,mentek,

hamis elvek végképp

porbadőltek.

 

Az ember soha nem tanult a múltbol,

mindíg csak törtetett előre,

egyre gyorsabban rohan a

vesztébe.

 

Zuzmara lepte be a világot,egyre

Nincs vágyam....

 

Nincs vágyam,hogy

Tündököljek magas létrafokon.

Megelégszem az életemmel mint

Koldus a nincstelen napon.

 

Vágyaim szállnak mint madarak,

Két világ között, senki nem

Tudja mennyi lelki szenvedés van

A gondolatok mögött....

 

   

           Az éj balladája...

 

Úgy mentem el ebből a világbol,

Hogy ne ébresszem fel az alvókat.

Kik álmodják a legszebb álmaikat.

 

Elsuhantam egy sötét éjjelen, mikor

Hold és a csillagok fénylettek nekem,

Drágakövek voltak az útszélen..

 

Jártam azokat a partokat régebben,
Hol Ovidius álmodta a kegyelmet.
Hol Mikes lantja szomorúan pengett,
Álmodva egy szabad nemzetet.

A Bakonyi erdőben..

 

Hideg szél fúj a bakonyi erdőben,

csárda az erdő szélében.

Oda járok már régóta, csaplárosné

azt gondolja ő

miatta.

 

Pedig ha tudná,hogy mi járatban vagyok,

agyon csapna az átkozott.

Kákszemű gyönyörű lánya aki a

szivemet régóta fájlalja,