Útvesztőben.... ( paródia )

Anatoliában a hatalmas Sófiában,
álmélkodva álltam,mindent megcsodáltam,
ilyen remek mesterművet régen láttam.
Az írásjelek megtévesztettek,furcsák
amiket nem ismerek,muzulmán hit,
amivel nem egyezek.

   Szeretném megosztani veletek  kedvenc balladámat, amit három évvel ezelőt írtam. Időbe került gyűjteni az adatokat, a szereplők mind igazi nevükön íródtak.

 Furcsák vagyunk mi emberek...

Kielégíteni mindenkit nem lehet,
mert magunk felé hajlanak a kezek.
Kik közel vannak a teli fazékhoz,
leszedik a javát,amíg te alszol.

Így van ez mindenhol politikában,
gazdaságban,irodalmi szektákban.
Tévhit ez, amit sokan nem látnak,
mert nem hódolnak az igazságnak

   Hajdanában élt egy kis lány, olyan volt mint egy törékeny liliomszál. Ártatlanság sugárzott az arcán, mosolya mint a felkelő napsugár Ránézve bűnösnek éreztem magam, gondolataim mindent túlszárnyaltak Félve ismerkedtem meg vele. Megtudtam, hogy Évikének hívják és még nem töltötte be a tizenhetedik évét. Gyakran elpirult.

Mezopotámiába lelszállott egy madár,
 Őseink sírjait őrizte évezredeken át.
Valami nyugtalanság volt a hantok alatt
Mintha érezték volna a magyar fájdalmakat.