Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Bera Irén

Szirén
Szirén képe

Fohász a bajban

Rovatok: 
Vers

Zengjen a dal igaz szenvedéllyel,
Harag szálljon messzire a széllel.
Költözzön a szívekbe derű és béke,
Legyen nyugodt az emberek léte.

Szirén
Szirén képe

Lélekcsend

Rovatok: 
Vers

Aki ismeri a számokat,
nem biztos, hogy tud számolni.
Aki tud olvasni,
nem biztos, hogy tud írni
érthető gondolatokat,
mert ismeri a rímeket, ragokat,
és véli összecsengeni a hangokat.

Szirén
Szirén képe

Havas emlékek

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Mostanában alig alszom egy keveset,
S hogy ne legyenek üresek a percek,
A jelenen és a múlton töprengek.

Jó nekem az ötödik emelet,
Erkélyemről elnézek a város felett,
Fürkészem a sűrűn hulló hópelyheket.

Komisz csend békéje öleli  lelkemet.
Nincs kérdés, és nincsen felelet.
Nincs, ami megzavarná az emlékeket.

Szirén
Szirén képe

Egyedül távoztál

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Hamis volt mindaz, amit a szerelemről mondtál.
Csaló vagy, búcsú nélkül, egyedül távoztál.
Levél sem maradt, csak ami a faágakról lehullott.
Szavak nélküli szobák, kínzó üresség, visszhangok.

Szirén
Szirén képe

Emlékszem

Rovatok: 
Vers

Nyugalom volt arcodon,
Sápadt Nap simogatott.
Itt hagytad e világot...

Sirámok és virágok,
Csak a csendnek kiáltok.

Szirén
Szirén képe

Bocsásd meg bűneidet

Rovatok: 
Vers

Életed perceiben körbevesznek
Az ellenségek és a jó emberek.
Te bocsásd meg a saját bűneidet:
Hogy ne kelljen örökké vezekelned,
Hogy észrevedd magad körül a szépet,
Hogy senki sem hibátlan, és tévedhet.
Hisz az emberi lélek oly gyenge, esendő,
De vétke felett ítélkezzen a Teremtő.
 

Szirén
Szirén képe

Hallgass a szívedre

Rovatok: 
Vers

Ne azt hidd el, amit jelenlétedben mondanak,
Mert lehet, hogy hízelegnek, vagy talán ugratnak.
Hogy ebből melyik igaz, az élet igazolja.
Mielőtt cselekednél, hallgass a szívhangodra!

Szirén
Szirén képe

Elmerengve

Rovatok: 
Vers

Tarka lepke röppen virágra.
Elidőzik, majd tovaszáll,
Elgondolkodom magam is, de kár, 
Hogy nem tart örökké a nyár.

Mindennek helye és ideje van,
A tavasznak, a nyárnak és a télnek.
S amikor bús felhők kergetőznek,
Sorra kihunynak az égi fények.

Szirén
Szirén képe

Négysorban

Rovatok: 
Vers

Akinek gyűlölséggel telt a szíve,
Annak beteg lesz mindig a lelke.
Felszínessé válik az érzelme, 
Mert szeretni sem marad ideje.
 

Szirén
Szirén képe

Szeretet kell

Rovatok: 
Vers

Szeretet kell, és a szívekbe béke,
Így gondoljunk szent karácsony ünnepére.
Ragyognak a fények, a földön sár és mocsok,
Riadt tekintetek, félve szállnak az angyalok.

Meleg a levegő, a hó is elolvadt,
Fenyők és létek közt didereg a tegnap.
Semmi sem a régi, és napról napra rosszabb,
Vajon mit tartogat, mit hoz a holnap?

Szirén
Szirén képe

Hiába való

Rovatok: 
Vers

Ha csak a jelenlétem 
Erősít meg abban, hogy létezem,
Ha majd csak egy kő jelzi, hogy éltem,
                Akkor
Hiába való minden, amit tettem.
 

Szirén
Szirén képe

Csalafinta

Rovatok: 
Vers

Az ember igazi,
csalafinta, csoda.
Problémáit addig
csűri-csavarja,
hogy legyen gondja.
(Aztán vakarózik,
mert nincs ki megoldja.)
 

Szirén
Szirén képe

Téli varázs

Rovatok: 
Vers

Ha a fáradt leveleket elfújja a szél,
Hívatlanul, hóval beköszön a hideg tél.
Ha majd jégvirág nyílik az ablaküvegen,
Szikrázik a nap fénye egy huncut hópelyhen.
 

Szirén
Szirén képe

Elme-rengés

Rovatok: 
Vers

Ha ülsz, ha állsz, ha fekszel,
Ha szeretsz, ha veszekszel,
Ha maradsz, ha menekülsz, 
Ha csendben csak elvegyülsz,
Ha már unnak, ha hiányolnak, 
Ha szeretnek, ha kigúnyolnak, 
Ha azt hiszed, hogy vége van az útnak, 
Míg mások a havas csúcsra jutnak, 
Gondolatod cikázik sebesen, 
Mert az elméd egy percre sem pihen. 
 

Szirén
Szirén képe

Emlékszem

Rovatok: 
Vers

Nyugalom volt arcodon,
Sápadt Nap simogatott.
Itt hagytad e világot.

Sirámok és virágok...
Csak a Csendnek kiáltok.
 

Szirén
Szirén képe

Ha szereted

Rovatok: 
Vers

Ha csókod heve már nem éget,
add át szíved a feledésnek.
Ha nincsen tüze a régi fénynek,
az csupán, csak kiégett fény lett.

Mi nemrég még lobogott, fénylett,
s a fény vonzott sötét lepkéket,
feketére festették az égkéket,
csak tudnám feledni azt a mélykéket.

Szirén
Szirén képe

Rózsaszín álom

Rovatok: 
Vers

Rózsaszín szegélyt varrt felhőre a hajnal, 
egy álom ismét befejezetlen maradt.
Vajon nappal megvalósul a folytatás,
vagy következik egy új lap, új állomás.

A létem vonata napról napra gyorsul,
szívem még lehetőséget, reményt koldul...
Másoknak mindig én bársony szirmot adtam,
vissza csak a szárát, töviseket kaptam.

Szirén
Szirén képe

A ködlámpás

Rovatok: 
Vers

A köd ismét ráborult a tájra.
A színes avaron könnyként vacog
a fény. Mégis szivárványként ragyog,
és lesz az ősz álmos ködlámpása.
 

Szirén
Szirén képe

Őszi kép

Rovatok: 
Vers

A köd mereng, nem szól dal, zene.
Éhesen repked, fázik a cinege.
szellőkben már dereng a tél üzenete.
Hűvös szél kavar a vízen fodrokat,
emlékek őrzik a színes napokat,
s a felhők alant varjak vitatkoznak.
 

Szirén
Szirén képe

Hamis tűz

Rovatok: 
Vers

A tekinteted égetett,
szinte belemart a húsomba.
A tűz félreérthetetlen,
mely át- meg átkarolt duzzogva.
Epekedve izzó szíved
szívemet lángra lobbantotta.
Szálltam, égtem Veled,
nem hallgattam intő hangokra.
Tüzed csak képzelet,
füstté lett, illant iramodva.
Most hamvadok tépett üszkösen
szépen szőtt hazugsághálóban.
 

Oldalak