Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Bera Irén

Szirén
Szirén képe

Téli varázs

Rovatok: 
Vers

Ha a fáradt leveleket elfújja a szél,
Hívatlanul, hóval beköszön a hideg tél.
Ha majd jégvirág nyílik az ablaküvegen,
Szikrázik a nap fénye egy huncut hópelyhen.
 

Szirén
Szirén képe

Elme-rengés

Rovatok: 
Vers

Ha ülsz, ha állsz, ha fekszel,
Ha szeretsz, ha veszekszel,
Ha maradsz, ha menekülsz, 
Ha csendben csak elvegyülsz,
Ha már unnak, ha hiányolnak, 
Ha szeretnek, ha kigúnyolnak, 
Ha azt hiszed, hogy vége van az útnak, 
Míg mások a havas csúcsra jutnak, 
Gondolatod cikázik sebesen, 
Mert az elméd egy percre sem pihen. 
 

Szirén
Szirén képe

Emlékszem

Rovatok: 
Vers

Nyugalom volt arcodon,
Sápadt Nap simogatott.
Itt hagytad e világot.

Sirámok és virágok...
Csak a Csendnek kiáltok.
 

Szirén
Szirén képe

Ha szereted

Rovatok: 
Vers

Ha csókod heve már nem éget,
add át szíved a feledésnek.
Ha nincsen tüze a régi fénynek,
az csupán, csak kiégett fény lett.

Mi nemrég még lobogott, fénylett,
s a fény vonzott sötét lepkéket,
feketére festették az égkéket,
csak tudnám feledni azt a mélykéket.

Szirén
Szirén képe

Rózsaszín álom

Rovatok: 
Vers

Rózsaszín szegélyt varrt felhőre a hajnal, 
egy álom ismét befejezetlen maradt.
Vajon nappal megvalósul a folytatás,
vagy következik egy új lap, új állomás.

A létem vonata napról napra gyorsul,
szívem még lehetőséget, reményt koldul...
Másoknak mindig én bársony szirmot adtam,
vissza csak a szárát, töviseket kaptam.

Szirén
Szirén képe

A ködlámpás

Rovatok: 
Vers

A köd ismét ráborult a tájra.
A színes avaron könnyként vacog
a fény. Mégis szivárványként ragyog,
és lesz az ősz álmos ködlámpása.
 

Szirén
Szirén képe

Őszi kép

Rovatok: 
Vers

A köd mereng, nem szól dal, zene.
Éhesen repked, fázik a cinege.
szellőkben már dereng a tél üzenete.
Hűvös szél kavar a vízen fodrokat,
emlékek őrzik a színes napokat,
s a felhők alant varjak vitatkoznak.
 

Szirén
Szirén képe

Hamis tűz

Rovatok: 
Vers

A tekinteted égetett,
szinte belemart a húsomba.
A tűz félreérthetetlen,
mely át- meg átkarolt duzzogva.
Epekedve izzó szíved
szívemet lángra lobbantotta.
Szálltam, égtem Veled,
nem hallgattam intő hangokra.
Tüzed csak képzelet,
füstté lett, illant iramodva.
Most hamvadok tépett üszkösen
szépen szőtt hazugsághálóban.
 

Szirén
Szirén képe

Csodabogár

Rovatok: 
Vers

Csapodár. 
Bogár.
Nem a bogár
csapodár.
A szív csapodár.
A bogár
csapong, száll.
Te nem voltál bogár.
Nem is lehetsz bogár, 
csak csapodár.
Ha megváltoznál,
nem lennél "csodabogár". 
 

Szirén
Szirén képe

Ha

Rovatok: 
Vers

Ha eltipornak,
ha fáj nagyon,
hogy mellőznek.
Akkor is maradj igaznak,
maradj meg embernek!

Ha ütnek jobbról,
ne hagyd, hogy 
balról is üssenek!
Akkor is maradj igaznak,
maradj meg embernek!

Ha bánatodat látva
gúnyolnak,
kinevetnek.
Akkor is maradj igaznak,
maradj meg embernek!

Szirén
Szirén képe

Évszakok tükrében

Rovatok: 
Vers

Amikor a fagyok elfáradnak,
duzzadó ágon rügyek pattannak.
Körbetekint a tavasz hírnöke,
szerelmes harmat ül a tövére.

Faágak gyümölcstől roskadoznak,
kalászok kaszára várakoznak,
szüreti daltól hangos a határ.
A tarka lombokra elmúlás vár.

Szirén
Szirén képe

Nyár

Rovatok: 
Vers

Falevelek közül napfény simogat.
Sarjadó zöld csábítóan hívogat.
Virágok illata bódít, csalogat.
Távolban délibáb, szomjas föld tikkad.

Varjúpár ágon tollait rendezi,
majd perlekedve útporát felveri.
A kutya lusta, rájuk se hederít,
másik oldalára áthemperedik.

Szirén
Szirén képe

Évszakok tükrében

Rovatok: 
Vers

Amikor a fagyok elfáradnak,
duzzadó ágon rügyek pattannak.
Körbetekint a tavasz hírnöke,
szerelmes harmat ül a tövére.

Fa ágai gyümölcstől roskadoznak;
kalászok kaszára várakoznak,
szüreti daltól hangos a határ,
a tarka lombokra elmúlás vár.

Szirén
Szirén képe

Zápor

Rovatok: 
Vers

Felhők tornyosulnak az égen
habos feketén és fehéren.
Szél ecset nélkül fest szürkére,
pórul jár, ki nem számít dühére.

Dörgő hang tör felhő torkából,
villám cikázik, az ég lángol, 
felleg szakad, hullik a zápor,
a szomjas föld nyakal, fűszál táncol.

Szirén
Szirén képe

Pályázat: Szíts tüzet

Rovatok: 
Vers

Baljós gondolatok izzadnak a fejedben,
sajgó indulattól vér csöpög az orrodból.
Kudarcot markol naponta dolgos tenyered,
és amit kerestél, az vádlón ledorongol.
 
Talonban a megbecsülés és a szeretet.
Fals dallam szól igazságosztó poharából.
Történelmi dicsőségünk oson fal mellett,
keserű jelenünk hiányt üvöltve gyászol.

Szirén
Szirén képe

Múlt, jelen és jövő

Rovatok: 
Vers

Régen madarak ezre röpült a friss szántásra.
Nem maradt a földben sem kukac, sem lárva.
Most fekete hátát sűrűn befedi a dudva...
A szemétben patkányok hada dőzsöl megbújva.

Üres a fészek, mezőre a madár se jár.
A fáink gyümölcséből ma már nem lesz lekvár.
Ódon tanyák teteje régen beomolva...
Csak emlékeinkben zsong a sok vidám nóta.

Szirén
Szirén képe

Derűs világ

Rovatok: 
Vers

Nem tömjénezzük a lelkünket,
pedig nagy szükség volna rá.
Hagyjuk, hogy mérgezzék létünket,
pedig lehetne itthon Kánaán.

Van földünk, mely mindent teremne,
bár a Duna egyre inkább apad.
Volna magyar, mit ember ehetne,
mert nem ízlik az alma, mi fanyar.

Szirén
Szirén képe

Szívembe derű költözött

Rovatok: 
Vers

Kóborlok az utcán,  árnyékomba botlok,
mi követ, mint hitetlent a koboldok.
Varázscipőm sincs, sorsom elől elfutni nem tudok.
Ha haragszol, én akkor is mosolygok, 
mert szívembe régen várt derű költözött,
mikor egy apró virágszirom az arcomra hullott.
 

Szirén
Szirén képe

Reménytelenül

Rovatok: 
Vers

Ha a könyvnek nincsen címe, ha a lapokon nincs betű,
Ha a hegedűnek nincsen hangja, ha a kotta is üres, 
Ember, akkor erre a világra inkább meg se szüless,
Mert ki tudja, jöhet-e vajon a borúra még derű.
 

Szirén
Szirén képe

Feketéből színek

Rovatok: 
Vers

Fekete felhők kergetőznek,
feketére festik az eget.
Sebeket ejtenek szíveken, 
gyenge lelket megfertőznek.

Álmok szállnak a szilaj széllel; 
sóvárgó vágyak ébredeznek,
rést, helyet keresnek örömnek,
s színeket lehelnek a fények. 

Oldalak