Mindent elvett az idő,
mit egyszer bőkézzel adott,
fiatalság,szerelem elballagott.
Haragszom,de megbékélek vele,
másban mutatkozik meg szeretete.

Köszönöm, hálásan köszönöm az égnek
Nekem adta őt, kivel életem élem

Minden szívnek van dala.
Minden lánynak mosolya.
Minden Holdnak csillaga.
Minden lánynak babája.

Sértegetni mindenki tud.
De én most nem fogok.
Szakadt ingemet, eldobnám,
De újat venni nem tudok.
Szegény vagyok, koldusnál
szegényebb.Eladtam az ördögnek
a lelkemet!
Unta már a poklot.Lelkemet kérte.
De nem volt elég.Fészket rakott
a szívembe!.Keresztet rajzolt
a mellemre!
Lelkem már nem halhatatlan.

Ma egy éve, hogy megszülettél,
Karomba tartottam pici testedet,
Égszínkék szemed rám nézett ,
S én büszke voltam és könnyeztem.
A legszebb érzés talált meg engem,
Boldog nagymama lettem.
Picike kezedet kezembe tetted,
Mosolyogtál én édes kis szentem.
Aranyhajú angyal kisunokám,

Leszek gondolat ki meglátogat.
Leszek a szó, mely vigasztal.
Leszek a kéz, mely lágyan betakar.
Leszek a csók, mely érinti ajkadat.
Leszek neked a legszebb pillanat.
Leszek a társad, ki hűn szeret.
Egyszerűen leszek, mert jó veled.

Elköszönök egy időre Tőletek kedves barátaim.Kívánok Nektek szép,örömteli napokat,jókedvet, és sok szeretetet.Repülök a drága kisunokám karjaiba, ha kérhetem örüljetek velem.Maradok szeretettel a viszontlátásig Melinda.

Tegnap még voltam.
Holnap már nem leszek.
Csak maradok emlék, 
mit szíved elrejthet.

Emlékszel, mikor csókot loptál tőlem,
váratlanul ért, beleremegtem.
Ajkamon ajkadnak csókvarázsa,
ragyogott, az égen megpihent a Hold.
Egymáshoz ért égetőn a testünk,
akkor és ott szerelembe estünk.
Lelkünk azóta egy útra tévedt,
testemnek gyógyír kezed érintése.
Szemedben láttam, ha felkelt a nap,

Egyszer én is elmegyek,
itt hagyva mindent,
szerelmet, jókedvet, barátot.
S ha elhagyom e világot,
legyen reményteli utolsó lábnyomom.
Talán még leszek,ha úgy akarják az Istenek.
Emlékeimben majd megbújnak csendesen
a képek, álmok, ábrándok, remények,
mellyeket én magam szőttem.

Az én Valentinom
nem csak egy napos.
Minden napom valentinos.
Szívemen átsuhanó érzés,

Emlékszel, mikor csókot loptál tőlem,
váratlanul ért, beleremegtem?
Ajkamon ajkadnak csókvarázsa,
ragyogott, az égen megpihent a Hold.
Egymáshoz ért égetőn a testünk,
akkor és ott szerelembe estünk.
Lelkünk azóta egy útra tévedt,
testemnek gyógyír kezed érintése.
Szemedben láttam, ha felkelt a nap,

Múlt csokrába kötve,
szemem íriszébe rejtve,
jövőmet keresve,
látlak most is Téged
magas bércek tetején,
hová fel nem érhetek,
hol a csend megpihen,
hol közelebb az Isten.
Szavaimból bánatom
sző szívemre koszorút,
visszatekint olykor a múlt.
A fájdalom ága bennem,

Írni szeretnek,
csak a boldogságról.
Elkeseredve látom
e kusza világot,

Tegnap bántottak
szemembe
nem néztek,
elfordultak.

Rózsaszín selyemruhában
libben a testem.
Rámfonódnak a gyorsanmúló
percek.

Csak ezen a napon öleljen két karod.
Csak ezen a napon szeress s én hagyom
Csak ezen a napon ne legyen fájdalom.
Csak ezen a napon hallgatni a csendet.
Mert a holnap az nem biztos, hogy lesz.