Nagyon régen sok-sok éve,
két kisgyermek lép, a fénybe.
Ajándékot kaptam tőlük,

seretetből párnát szőttünk.
Sok meleg-színt, emlékeket,
bánattól majd, megvédenek.

Éji vándor ki az utcákat rója,
sápadt Hold fénye az oltalmazója,
lopódzik kietlen sikátorokban,
rongyos csuklya rejti őt a mocsokban.

Reszketeg kezében egy Bibliát tart,
űzött vadként figyel, nézése zavart,
Uram kérlek!- adj hitet, és új reményt,
adj szegény csavargónak még egy esélyt.