Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Lecsek Ilona

Ilpaki
Ilpaki képe

Fekete keringő

Rovatok: 
Vers
A szív ritmusának dobbanása,
oly őszintén kitárta kapuját,
a lélek álmodott valósága,
felöltötte aprócska papucsát.
 
Akarat s tett munkálkodott benne,
amit egy nemes cél egyre hajtott,
Ilpaki
Ilpaki képe

Betipegett az Ősz

Rovatok: 
Vers

Kopogós cipőcskéjét idén is felvette,
a zöld faleveleket aranyra festette.
Felhő könnyei a csodás nyarat siratták,
idő szekerét emlékekkel telerakták.

Nap sugarával bájos kis mosolyt fakasztott,
de hűvös éjszakákon talajt is fagyasztott.
Tipegve lépegetett egyre csak előre,
leheletét terítette a levegőbe.

Ilpaki
Ilpaki képe

Álcázva

Rovatok: 
Vers

Jaj, mi történt azon a napon?
Kis barátomat azon kapom,
a legyezőpálma tövében,
csendben kuksol Mirci szerényen.

Csalfa csillagok íriszében,
hisz magabiztos a hitében.
Elhiszi, hogy én őt nem látom,
talán ezért nem is találom.

Rovatok: 
Vers

Mártózó teóriák lubickolnak múlt és jelen határán,
Elmerengve az élet néha keménynek tűnő tanításán.
Gondolatfoszlányok pille könnyedséggel suhanva feltárják,
Általuk nézetünket, momentán átláthatóbbá formálják.
Lágy libegés az eszmék színes tárházának birodalmán át.

Rovatok: 
Vers

Illatozó fréziák köszöntik az Ilonát.
Lágyan fonva szeretet láthatatlan fonalát,
Osonva érintik lelke mélyének zegzugát.
Nyugalmat és békét árasztó hatalmas csodát.
A hajnal dalolja harmatcsókjának bársonyát.

Ilpaki
Ilpaki képe

Kontaktus léte

Rovatok: 
Vers

A távolság óceánján vergődik,
palackba zárt üzenet ott tengődik.
Szenvedély titkát betűszirmok rejtik,
azt a láthatatlan vonzódást sejtik.

A lét, mézédes pillanat óráját,
féltőn óvja a szerelem rózsáját.
Az üveg illanó aromát őriz,
és perzselőn izzik, akár a főnix.

Ilpaki
Ilpaki képe

Gondold át

Rovatok: 
Vers

Gyöngypatakok csordogálnak írisz fényében,
osonó kínok jajdulnak lélek tükrében.
Némaság fájdalma minden egyes tüskében,
didergő dallam feketeség kosztümjében.
Olthatatlan a vágyakozás félelmében,
láthatatlan láncok foglya lent a mélységben,
Dúdolászó szellő derűs incselkedése

Ilpaki
Ilpaki képe

Kiút

Rovatok: 
Vers

A fénytelen utakon vergődő lélek,
kit szelíden mosolygó csapdák kísérnek.
Ármányköntösbe bújtatott rivális lény,
büszkén halad a becsületes út ívén.

A galád játszmáját élvezettel teszi,
ő az, ki magát soha észre nem veszi.
Mindenkin átgázolva tesz tönkre mindent,
és így nem kímélve se Embert, se Istent.

Ilpaki
Ilpaki képe

Soha nincs késő

Rovatok: 
Vers

Érzelmi vonzódás színes köntöse,
mocskok bugyrának tüzes bódulata,
rejtett manipulatív arculata,
vakító tükörként maszkba öltözve.

E léleknek, ki magára öltötte,
megmutatkozott erős indulata,
és valódi éltének hangulata,
a kapcsolat hamisságát közölte.

Ilpaki
Ilpaki képe

Szerpentin alkonyatkor

Rovatok: 
Vers

Szürkület csókja érinti szerpentin kövét,
megmutatva a nesztelen szendergés ölét.
Az ég felé nyújtózkodó fenyőfák léte,
elénk tárulkozó táj lenyűgöző képe.

Ilpaki
Ilpaki képe

Július belépője

Rovatok: 
Vers

Édes csókot lehelve köszönt be a július,
búcsút intő június, árnyalatnyit cinikus.
Szelíden kacsingat eme tájra a pirkadat,
felébresztve pipacsokat és kóborló nyarat.
Amint trillázó akkordjait szerteszét hinti,
harmatgyöngyös ruhájával lágyan megérinti.
Kuncogó szellővel, andalító keringőt jár,
egységet alkotva, lehetnének az álompár.

Ilpaki
Ilpaki képe

Tudom, hogy hallod 2

Rovatok: 
Vers

Csendben elmentél,
odafentről néztél,
volt miről rendelkezzél.
Anno, amit te elkezdtél,
követem s tovább hirdetem én,
távolból látod, így él eme lét.
Lelked kis szirmaival átöleltél,
és a göröngyös utakon segítettél,
ám, gondolatban néha-néha üzenhetnél.
Érkező nehézségeknél figyelmeztethetnél,

Ilpaki
Ilpaki képe

Tudom, hogy hallod

Rovatok: 
Vers

Most hozzád szólok,
tudd, nem vagyok szónok,
szívemben nehéz ólmok.
Kétségek zászlóin lógok,
álmokat szőttem, mint a pókok,
mellettem gyarapodtak a lordok.
Ereklyeként őrzőm jóságos voltod,
szavaimban éldegélnek bíborcsókok,
ám hiába, mert érződnek a sötét foltok.
Ellaposodó kontaktusok, mint a lobogók,

Ilpaki
Ilpaki képe

Ebadta érzés

Rovatok: 
Vers

Eb szaladt a kordély után,
akkor oly kora délután.
Vagyis dél lehetett talán?
Ott él a szomszéd udvarán.

Ilpaki
Ilpaki képe

Ízes leves

Rovatok: 
Vers

Fényes kis fehér gyöngyöcskék szépen megpihennek,
figyelve határozott szavát a kabinetnek.
Kik hivatottak döntést hozni ezen ügyükben,
korgó gyomruk erőteljes hangja szól fülükben.

Ilpaki
Ilpaki képe

Álmok és vágyak

Rovatok: 
Vers

Születő élet,
ki vidáman élhet,
csodálva minden szépet.
Sietve telnek az évek,
hamarosan az elme éled,
így tapasztalva előre lépked.
A józan ész labirintusa széled,
hiszen más-más impulzusokból kap képet,

Ilpaki
Ilpaki képe

Keserűség

Rovatok: 
Vers

Létezik mikor sikerre éhes az ember,
és követ el, olyan dolgokat nem is egyszer,
ami hatalmas büszkeséggel tölti őt el,
s nem számol azzal, hogy ez kiderül idővel.

Ilpaki
Ilpaki képe

Lépj inkább, ne hátrálj

Rovatok: 
Vers

Suttogó görcs feszíti szét gyomrodat,
mikor az élet sziklát gurít feléd.
Jajdulva érzed minden kis csontodat,
mintha nagy villám vágott volna beléd.

Ilpaki
Ilpaki képe

Lecke lehetne

Rovatok: 
Vers

Ébred az elme,
ám kevés a kedve,
valóra vált sejtelme.
Settenkedve jött sérelme,
a veszedelmet átérezte,
lelke mélyén eldugva meglelte.
Szavait mézzel mázzal betekerte,
csörtetőn haladt előre menetelve,
ilyen lenne talán a jó barát szerepe?
Ráeszmélve ezt a fájdalmat cipeli lelke,

Ilpaki
Ilpaki képe

Cserépfalva

Rovatok: 
Vers

Nagy lett a nyüzsgés a piacon,
az árus felkiált: eladom!
Cserép fiúk és cserép lányok,
mostanra eladóvá váltok.

Oldalak