Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Ötvösné Németh Edit

Rovatok: 
Vers
éjszaka gyöngykagylóba bújtam
magamra zártam fedelét
drága termését öleltem szorosan
lelakatoltam zárszerkezetét

a törmeléket kint hagytam a sötétben
bent puha csend simított
tudtam nem élhetek örökké
roncs biztonságom megingott

Divima
Divima képe

érzelmi hullámvasút

Rovatok: 
Vers

széttörném az idő
súlyos páncélját
vassisakját megolvasztanám
foggal rágnám meg az ólmot

Divima
Divima képe

határ-feltéttel

Rovatok: 
Vers

zöldell a fű és rágja a cerkát

Divima
Divima képe

A lenövés

Rovatok: 
Irodalom

    Ahogy bekapcsolta a számítógépet, jöttek a reklámok. Szandálok, táskák, szebbnél szebb ruhák képei. Vágyódva nézegette a színes fotókat. Elképzelte, ha lenne mondjuk egy bizonyos összeg, amit kedve szerint csak ilyen dolgokra fordíthatna, mit rendelne.

Divima
Divima képe

gondolatok járvány idején

Rovatok: 
Vers
csendes a tér
mozdulatlan az utca
a sarkaiból kifordult világ
szemeit lassan lehunyja
pesszimista vagyok
holt térben kidurrant cél
felháborodott a természet
a tavasz toprongya is fél
az ő dolga az élet
körülötte mégis
csak pusztító halál
lassan derékig ér
a fájdalom 
övé a pontarány

nézz körül rablás

Divima
Divima képe

lakat alatt

Rovatok: 
Vers
ebzárlat a kutyának
embernek meg karantén
sompolyog az ismeretlen
kertek alatt krizantém

Ikarus a buszos hős
szállítja a zombikat
királyságot épít a hír
víz mossa imáinkat

talán egyszer talán holnap
táncot lejt a kardigán
a zsarolóvírus megbukik
visszatér a jó világ

Divima
Divima képe

Feszültségek

Rovatok: 
Vers
Robbanok! 
Keserű kedvvel.
Fekete szárnyakon,
rebbenő szemek.
Tilos a kijárás,
józanság kell
most okos az érv, mondják.
Csőcsúszdába bocsátott
véletlenszerű reakciók,
szerteszét prüszkölt
koronás halál.
Hull a gyenge,
mint a hó. Mondják.
Bátrak mersze,
a kór házainak falain belül
Divima
Divima képe

fohász

Rovatok: 
Vers
halhatatlan az akarat
erőteljes ez a dolga
anya az ki ezt kívánja
irgalmat kuncsorog
kegyelmet esdekel
megviselt inge 
lassan foszlik róla
csuhát ölt és lánccal veri
vagyontalan imáját
mormolja napestig
kávé folyik ereiben
alhatnékját megvétózza
Divima
Divima képe

márciusi vasárnap

Rovatok: 
Vers
egyedül vagyok
halott galambokként ülnek
lábamnál a gondolatok
nyakukon halvány sávú
emlékek gondozzák 
bennem az emberéltet
szomorkás a nap is
szemére fátylat szőtt az idő
becsapta egy kamasz
ígért neki mindent
huncut csalfa gondolatok írták
igaz szeretőként rügyfakasztó imát
meséltek neki 
Divima
Divima képe

bélsáros délután

Rovatok: 
Vers
marhatrágyára fektettek délután
bűzös lucskos alomra
körbeálltak és röhögtek
a jó cimborák alkoholegerek
mikor felálltam és kiöntöttem
cipőmből a sz@rt mindenki félrenézett
túl veszélyes lettem nekik 
talán meglesz az a címlapsztori 
 
2020. márc. 11.

 

Divima
Divima képe

A kis veréb

Rovatok: 
Vers

ötdekás a csontja
bőr toll hús pár gramm
többletet soha nem viselt ványadt teste
bírta az iramot

Divima
Divima képe

amikor tízéves voltam

Rovatok: 
Vers

a szomszéd Kati tizennégy éves nagylány volt
azt mondta, ha felállok a kavicskupac

Divima
Divima képe

nem is értem hogy

Rovatok: 
Vers

vajúdtam az éjjel 
izzadt percek múltak nyomtalan

Divima
Divima képe

ilyen a világ

Rovatok: 
Vers

dühöngve roppant széjjel
a elvárás képzelete
pedig csak megfelelni akartál
lépteidet számolod 
mint kisiskolás korodban
mikor jobb lábbal léptél
a járda betonkockáit elválasztó vonalra
akkor bal lábbal is kellett
mert ha nem akkor valami baj történik
volt a téves babonád

Divima
Divima képe

nász

Rovatok: 
Vers

borús légből villám
mennydörögve távol
legyél te most bárhol

Divima
Divima képe

reményfürdető

Rovatok: 
Vers
csendesen alszom el 
karjaid közt más világ
erjed a must majd ősszel
bokor alatt nyílik kis virág
remény redőnye pupillád fölött
hajnalban fürjek dalolnak
lelkembe béke költözött
szemgolyód fürgén cikázik
de az árnyékos oldal
nem a miénk ma
 
Divima
Divima képe

elvetélve

Rovatok: 
Vers
sáros pocsolyában fürdik a lét,
nem remél már, nem is kér,
elvetélt percek magzatburka
súlyos koloncként éled újra,
kócos fürtök közt új hajnalt keresgél,
ráront a bőszült, vad karma tép
eret, szaggat a nyakon,
leteper a földre vakon,
halmozottan fogyatékos
leszel a végére,
Rovatok: 
Egyéb

nyers hús  az asztalon
zúza és máj
véres cafatok 

Divima
Divima képe

A háborúnak vége

Rovatok: 
Irodalom
Volt ugye szó egy kislányról, a Kék bicikli c. írásban. Ennek a kislánynak kellett lennie egy anyukájának. Az anyuka is volt egyszer kislány.
Most a kislány anyukájának a kislánykorából való történetet fogok elmesélni. 
 
Divima
Divima képe

tehetetlen nyugtalanság

Rovatok: 
Vers
nem tudott békén maradni
hajtotta valami megfoghatatlan
nyughatatlanság
sejtjeiben áramolva vitte előre
a napok lassú folyamának
értelme lett célja
közösségbe kerültek
magányos órái
a negatív érzése nem fakult
nem homályosította el
valami más 
valami jó érzés
ami pozitív életörömként
ragyogná be az arcát

Oldalak