Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Sima István

Sima István
Sima István képe

Könyvek

Rovatok: 
Vers

Van könyvem, míves, bőrkötéses
Van díszes vászonba kötött.
Van keményfedelű, színes, képes.

Sima István
Sima István képe

A politika

Rovatok: 
Vers

A politika? - csak hangzatos szavak
Csak ideák, mik lázítanak
Ígéretek - be nem válthatók

Sima István
Sima István képe

Kutyasétáltatás

Rovatok: 
Vers

A vasúti töltés mellett
Ócska hinta lánca kerreg,
Ahogy löknek rajta egyet
Áll, s hallgatja két legény,
A kutyám meg én

Sima István
Sima István képe

Gondviselés

Rovatok: 
Vers

Milyen anya az, ki eldobja gyermekét?!
A túléléshez sem hagyva már esélyt.
Ő nem érdemel - csak megvetést!

Sima István
Sima István képe

Nagyvárosi nyüzsgés

Rovatok: 
Vers

A járdákon emberár hömpölyög
Az utakon araszoló autók sora
Mint felbolydult hangyaboly, nyüzsög a város
Mindenki tart valahova

Sima István
Sima István képe

A költő lelke

Rovatok: 
Vers

Illusztráció - B. Tóth Éva - Szívhang című festménye

A vers – őszinte tükör, a vers a költő lelke
A sorokban benne van, hol nyíltan, hol rejtve
Életének minden egyes öröme, keserve

Sima István
Sima István képe

A Magyar lélek

Rovatok: 
Vers

Az emberi gyarlóság, a sóvár önös érdek
Hányszor ásta sírját már ennek a népnek?!
Széthúzás, irigység - ősi magyar átok
Mely mételyez lelket, mérgez barátságot

 
Sima István
Sima István képe

Vörösen izzik a rét

Rovatok: 
Vers

Vörösen izzik a rét
Pipacsok erdeje lepi a mezőt, s az út menti rézsűket
Vigyázz, hogy hova lépsz!
Ne bántsa lábad törékeny létüket!

 
Sima István
Sima István képe

Aranykapu

Rovatok: 
Vers

Élete hajóját a Nap felé vezette,
Mert Ő szándékoltan csak a fényt kereste
A csillámló víztükör kápráztató tánca
Ösztökélte újabb, s újabb alkotásra.

Sima István
Sima István képe

Alsóőrsi esték

Rovatok: 
Vers
Az esti szél a parti sáv fölött
A szőlőskerteken, mint vándor kóborol,
És ott talál barátaim között
A dombtetőn, hol békés csend honol.

A nyugvó Nap, mely vérbe öltözött,

Sima István
Sima István képe

Út keresők

Rovatok: 
Vers

Azt mondtad, elmész messzire
Nem tarthat vissza senki se
Keresni indulsz álmaid,
Elérni titkolt vágyaid

Sima István
Sima István képe

Egy fonyódi remetéhez

Rovatok: 
Vers

Mezei István barátomnak, költőtársamnak

Látod Pistám?! - újra nyár lett
Táncol a Nap a tó vizén,
De innen - Budáról Fonyód költőjének
Erről miért is meséljek én?

Sima István
Sima István képe

Telhetetlen hangya

Rovatok: 
Mese

Valahol egy mezőn történt,
Épp a hangyák ültek törvényt
Egyik vétkes társuk felett
Ki ebédnél duplán szedett

Sima István
Sima István képe

Addig jó!

Rovatok: 
Vers

Amíg reményt ébreszt az álom,
Amíg édes a méz a szádon,
Amíg szemednek joga, hogy lásson,
Amíg van otthon, s van aki várjon,
Addig jó!

 
Sima István
Sima István képe

Fekete-fehér, igen-nem

Rovatok: 
Vers

Fekete – fehér, igen – nem
Hát nem ilyen az életem.
Van benne sok lehet és talán

Sima István
Sima István képe

A kakas

Rovatok: 
Mese

Szól a kakas - kukurikú!
Ébredjen meg már a falu!
Hajnalodik! - üres begyem!
Gazdasszony! - vess magot nekem!
Sima István
Sima István képe

A nő

Rovatok: 
Vers

A férfinak az Isten Őt rendelte társul,
És fineszt adott Neki titkos hozományul.
De mert Ő - a mindennél is többre áhított,
Már az Édenkertben bűnre csábított.

Sima István
Sima István képe

Arany János

Rovatok: 
Vers

Arany betűkkel írom le e nevet - ARANY
Hogyan is mérhetném én Őhozzá magam,
Ki használva nyelvünknek több tízezer szavát
Költeménnyé formált számtalan balladát!

Sima István
Sima István képe

Hol laknak az állatok?

Rovatok: 
Mese

Unokáim gyertek ide,
Csüccs a Nagypapa ölibe
Most elmondom, hogy tanuljatok,
Hol is laknak az állatok

Sima István
Sima István képe

Csak az írjon verset!

Rovatok: 
Vers

Csak az írjon verset,
Csak az, aki szenved,
Mert torkát és nyelvét marják a szavak.
Mártsa tollát vérbe,
Mártsa a szívébe,
Mert írni csak szívből, csak őszintén szabad!
 

Oldalak