Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Szalóki Sándor

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Megtalált boldogság

Rovatok: 
Vers

Ne várj míg rád talál, keresd boldogságod,
Csodás lesz örömöd, mikor megtalálod.
Öleld jól magadhoz és szeressed nagyon,
Hiszen ő többet ér, mint bármennyi vagyon.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Festőművész

Rovatok: 
Vers

Mint óvatos tolvaj, jeges hideg oson,
Nyomot hagy réteken, bokrokon, lombokon.
A zöldet átfestő, varázslatos bűvész.
Éjszaka alkotó, dérszakállú művész,

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Evokáció 1

Rovatok: 
Vers

"Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen."

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Fogyókúra

Rovatok: 
Vers

Majdnem Budára költöztem,
De a Duna nem engedte,
Főága utamat állta,
Így kerültem most Csepelre.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Utolsó kívánság

Rovatok: 
Vers

Álmaimban sokszor látom,
Két kedves, legjobb barátom.
Dacos, konok, gyermekkorom,
Legénykori ifjúságom.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Fertőtó

Rovatok: 
Egyéb

Mocsár szagú meleg vízben, álldogál a lápi nád,
Szél fújja a bóbitáját körbe pillant, hát mit lát.
 
A mocsári gyékénysásnak, nagyra nőtt a buzogánya,
Irigyli a bölömbika, mikor a szél meghimbálja.
 
A lápi nád szendén nézi és suttogva megszólal,
Ha magától nem jön hozzám, idehúzom lasszóval.

Humor Természet

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

„Ragyogó-bugyogó”

Rovatok: 
Vers

Neonfényben úszó Budapestet,
Aki látta kalapot emel,
Kis dalomra fentről a mennyekből,
Most már nekem senki nem felel.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Hova hol mikor

Rovatok: 
Vers

már nem acélos a testem, vashiányos a vérem,
nem vagánykodok már délutánonként, a Klauzál téren.
karomon, arcomon, szaporodnak az anyajegyek,
mint sínek mellet a rozsdapír, amikor hazamegyek.
fűtetlen zötyögő villamos, a peremkerületekben még ilyen jár,
az utcákon nincs már lócitrom, sem veréb, csak homokos olajsár.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Eső

Rovatok: 
Vers

Szél suhan át erdőn, réten,
Felhők gyűlnek fenn az égen.
Kavarognak, tornyosulnak,
Lassú esőcseppek hullnak.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

A hosszú élet titka

Rovatok: 
Vers

Hűvösek már az éjszakák, az illatok gyümölcsösek,
Készülődnek az emberek, szedni kell a gyümölcsöket.
A nyár gazdag ajándékát Szeptember puttonyba rakja,
Amit nem bír begyűjteni, azt mind októbernek adja.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Csillagfényes éjszakában

Rovatok: 
Vers

Csillagfényes éjszakában,
Halkan dobog lovam lába.
Felérünk a dombtetőre,
Lenézek a temetőre.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Budapest

Rovatok: 
Vers

Ízlelgetem a nevedet,
Szívből szeretett városom,
Jött-mentként kerültem ide,
Lassacskán, hozzád változom.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Titkaim

Rovatok: 
Vers

Emlékeim kotorászom,
zsebeimet gombolgatom,
bűneimet benne hagyom,
a szépeket rakosgatom.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Szilvaszedés

Rovatok: 
Vers

a hegyre indultuk szekérrel, keskeny, vízmosta rossz úton,
a lovak patkója szikrázott, kapaszkodtak a sziklakúpokon.
mintha alagútban mennénk, kétoldalt szilvafák voltak,
az út fölött sűrű lombjuk, egymást átölelve összeborultak.
nyújtott szekérrel mentünk szilváért, a kasban volt terítve ponyva,
gyümölcs az ágakon rengeteg, a szekérre ráfért egy tonna.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Csillagok gyermekei

Rovatok: 
Vers

Csillag porból lettünk, csillag porrá leszünk,
Ahonnan érkeztünk, oda visszamegyünk.
Ez itt a mennyország, ez a csodás bolygó,
Ne higgy a meséknek, égj, mint csillagszóró.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Balti

Rovatok: 
Vers

a kutya mozdulatlanul állt, elnémult a világ,
tejfehér, sűrű köd lepte el a tanyát.
hallgatóztunk, halkan reccsent egy kis ág,
szimatolni kezdett, mintha érezné valakinek a szagát.
hófehér szőrű hetven kilós kuvasz,
kettőt lépett, már nem láttam csak a ködöt,
Balti gyere! hívtam vissza,
orrával hirtelen, hátulról megbökött.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Nyugati horizont

Rovatok: 
Vers

A megsebzett Nap lassan a Szajnába merült,
Véres víz sodorta el a halálos mélybe,
A hullámok félve, lassan, elsimultak,
Eltűnt egy nap, sikoltozó szenvedése.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Kritikus! Az önjelölt zseni

Rovatok: 
Vers

Papírlapra hulló szavak, árnyak,
Édes csók nem ízesíti száját,
Gatyájában nem ébrednek vágyak,
Kínlódva nyeli keserű nyálát.

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Terror őrület

Rovatok: 
Vers

El akartok másokat,
Föld színéről törölni.
De hisz e bolygó közös,
Mért akartok ti ölni?

Szalókisanyi1
Szalókisanyi1 képe

Paraszt vakítás

Rovatok: 
Vers

Koldusnak hívják azt, ki igazán szegény,
nem marad más neki, csak a hiú remény.
Nem lehet kitörni, a mély szegénységből,
valótlant mesélnek, a gazdagok erről.
Paraszti vakítás, amit róla írnak,
az alant írtakat, ajánlják gyógyírnak.

Oldalak