/Búcsú Király Lászlótól
egy soproni jó baráttól./
Ne menj el, szóltam volna
De nem jött kiáltásra felelet
Ráléptél a szivárványra
Esővel küldted a könnyeket
Felmentél a magas égbe
Honnan nincs már vissza út
Tárva, nyitva maradt utánad a kapu
Vártak rád, hová minden jó bejut
Hosszú volt az út odáig
Életed csak szenvedéssel válthattad meg
Honnan fényesség sugárzik
S nincs többé kérdésre felelet
Elmentél, s megállt az idő
Ott már várt az elszámolás
Milyen volt az élet idelent
Csak a jó Isten ad rá áldást
S én is búcsúzom e sorokkal talán
Nem marasztaltalak, ha menni muszáj
Készíts nekünk is utat,
Ha nekünk is menni kell
Isten segítségével ott fen
Találkozol szeretteiddel
S emléked majd kőbe vésik,
hogy ne feledjen senki sem
Életed nem volt hiába való
Mert megtetted, amit embernek
tenni kell.
Ne menj el, szóltam volna
De nem jött kiáltásra felelet
Ráléptél a szivárványra
Esővel küldted búcsú könnyeidet
2017.09.13.+ 10,10.
Mosonmagyaróvár.
