Fáradt őszi napsugár
Rákacsint a tájra
Erőt ad még egy kicsit
A nyíló ciklámen virágra

Sopron erdejében
Láttam meg a kedves lila virágot
Csokrokban nyílt szerényen
Lila virágában gyönyörködött a lelkem

Zöld volt még az avar
Megbújt a fű közt szelíden
Mint, ha az ősz ajándékot
Adott volna nekem

A nap utolsó sugarai fűzte a fákat
Lila virágai kedvesen harangoztak
Megbújt mellette egy, két margaréta
Szarkaláb kacsintott, ő is él még a csokorban

Észrevétlen, halkan csobogott a patak
Kis vizű, s partján ciklámenek ragyogtak
Bágyadt őszi napsugár fürdette őket
Simogatta szívet gyógyító kelyhüket

Mert aki rájuk tekintett
Szívében ismét nyár született
Visszajött emléke a virágos nyárnak
Természet lágy ölén örült a ciklámen virágnak

Pontosan jár a természet órája
Tudja mikor nyíljon a ciklámen virága
Őszi erdő alján szépen virítva
A csend és a nyugalom a szívet boldogítja

Nyíljál még sokáig
Te szerény kis virág
Örvendeztesd meg az embert
Ki a Sopron-i erdőkben jár

2O13.O9.15. Sopron
/Édesanyám,Nővérem neve napján/
Képszerkesztő: Kis Irma / Szív1 /