Ó mily érdekes, hogy mind csak hófehér
nyakukon mind fekete gyűrűt viselnek,
de sárga csőrükben ott az olajfának ága,
hogy békét hozzanak minden embernek.
Te ott állsz pirosló pipacs mezőnek végén,
emlékeim futnak, gondolatom szövevényén,
érdekes hogy az álom, mintha valóság lenne,
valóságként tűnsz fel, boldog emlékeimbe.
A fény csak egyfolytában kitartóan ragyog
nincs holdfény eltűntek a valaha élt Csillagok,
Te ott állsz mint sziklák vagy hideg kőszobrok,
szemünk könnyéből dermednek jégcsapok.
Barcs 2017. 04. 22.