/ Mosonmagyaróvár./
Tető roppan, lángnyelv tör az égre
Táncol a tűzkakas, nagy a mérge
Pusztít a kegyetlen, bosszúálló lelke
Ég az elátkozott épület figyelmeztetve!
Mi történt itt megint, milyen pusztítás?
Régi áldozatok, hősök emléke az égre kiált:
Ne legyen iskola, átok ül rajta!
A múlt, hősök jajszavát falakra felírta.
Pusztítanak a lángok, igazságot osztva?
A múlt tragédiája a lángokban sírva.
Ropog a gerenda, mint a géppisztoly hangja
Elátkozott épület, nem lehet iskola!
S elcsendesedik a tűz, eloltják lángját
Elcsitul a múlt, feledni még nem hagyják!
Szomorú emlékek ott benn még fájnak
Üzentek a lángok a tékozló világnak
De mégis, a hősök áldozata a jövőbe tekint
Új iskola épület épül majd, mi feledteti a kint
Jövő nemzedéket emlékezni, s jóra tanítják
Szívvel, lélekkel védje meg a hazáját!
S lesz még egyszer, lesz még ünnep!
Mikor a tudás, s hazaszeretet ünnepelnek
Új nemzedék tanul, új falak épülnek
A hősökre itt szívből, s hálával emlékeznek!
2018.08.23. Mosonmagyaróvár.
