Csendesen andalog a Duna
partos medrében
A fák fürödnek az októberi fényben
Lelket nyugtató táj, jó látni téged
Sima tükrű Dunád, s csillogó fényed

Egy. egy vadkacsa szárny csattog csendben
Amint a Duna vízében lebben
Mint, ha búcsúzna a táj e csendtől
Szél támad, s rőt levél hull alá fentről

S én gyönyörködök e táj szépségében
Az őszi festőművész színeiben
Mint, ha egy láthatatlan kéz alkotása lenne
Millió színes levél hull csendben a földre

Szeretném megállítani az idő múlását
Az őszi táj csendes ragyogását
De az elmúlás nagy úr az időben
Minden elmúlik, ahogy a Duna vize elfolyik csendben.

2018.10.19.Mosonmagyaróvár.