Sűrű köd száll a téli tájra
Dér csípte már a falevelet
Elsárgult levél lehullt az ágról
Egy, egy madár éneke töri meg a csendet
De a károgó varjak hangjára elhallgat
Jön a hó felhő, s hajtja a varjat
Menekülnek, fekete seregként lecsapnak
Felfalnak mindent, amit kis madarak hagytak
Mi ez a vad károgás,fák ágaira ülnek
Csapatban erősek, madarak előlük menekülnek
Kár, károgja hegyes csőrük
Megesznek mindent, nincs menekvés előlük
Kiáltanám, hess madár, de nem hallgat a szómra
Túl károg mindent, ő lesz a táj lakója
Jön a hó vihar, mi lesz veled cinege madár?
Ha a vad fekete sereg mindent felfal, amit talál
Most még csak hírnökeik járnak
Mi lesz, ha csapatostól beindulnak, s szállnak?
Ki eteti őket, ki lesz ki befogadja
Kis állatok elől élelmük felfalja
Kár, kár én is mondom nektek
Rossz vége lesz ennek, ha nem figyeltek
Félteni kell a kis madarak fészkét
A holló elűzi őket, s elveszi mindenét
Sűrű hófelhőt kerget a nyugati szél
Károgó, fekete hollósereg útra kél
Kiáltanám, hess madár, erre ne szállj!
Fészket, tanyát, eledelt nyugaton találj!
2017.11.22. Mosonmagyaróvár.
