Eső verte hátukat,
Mikor vihar söpörte a tájat,
Vitték zászlójukat felpántlikázva,
Lelkükben néma alázat.

Aki látta Őket megsüvegelte,
Nőttön-nőtt a népek tengere,
Mentek elszántan előre,
Velük volt Isten szeretete.

S zarándokoltak négy irányból,
A hosszú végtelen úton,
Jézus és a haza fájdalmát
Cipelve vállukon.

Összegyűlt bánatuk
A haza kínpadján,
Istentől segítséget kérve
A haza oltárán.

S mentek a hazáért,
Mentek a nemzetért,
Lelkükben reménységet hordozva,
Hosszú úton kitartóan fáradozva.

Reménnyel, de nem reményt vesztve,
Hisznek a csodában, Istenben,
Kérik könyörögve
Mentse meg a magyart,szűnjön szenvedése !

2009. Mosonmagyaróvár.