Emlékszel a sok csodára, észre sem vetted,
amikor gólya kéményre szállt hessegetted,
vagy fehér galamb törölközőn tojást hagyott,
mikor asztallap repedve durrant egy nagyot.
Ugye ilyenkor hátadon, látom feláll a szőr,
meg aztán hiába kiállt tüzet a toronyőr,
oly természetesnek veszed minden megtörténtet,
mintha ezek csupán csak úgy simán megtörténhet.
Oly nagy tévedésben vagy, drágám ezek jelek,
gondolj bele, csodás Isteni üzenetek,
például fehér galamb, kinek lelke üzent,
itt a porfészekben, csoda lehet idelent.
Avagy asztal lapja, mikor simán ketté repedt,
tán egy élet született, vagy netán befejezett,
de ezek mellett, is voltak kisebb apró csodák,
amihez nem kellenek, a kártyavető szobák.
Legyenek igenis, mert lesznek sok-sok csodák,
virággal díszített, szerelmes hálószobák,
mint porszem, a világnak egy mikron atomja,
hívogat sokszor, verseldék csodás szalonja.