/Dunai tragédia emlékére-/

Mint a” Hableány” a Duna mélyéből
Lassan, szépen felemelkedett
Nagy Duna gyors  sodrásából
Csendben, fájó szívvel  emlékezek

„Hableány” is egykor boldogan
Úszott, siklott, ringatózott a Dunán
S jött  egy kevély,  nagy hajó
Neki  ment, s elmerült a” Hableány”

Áldozatokat követelt a Duna
Gondatlanságnak a kis „Hableány” lett áldozata
Hull a bánatvirág, ég a gyertya
Értük , fáj a szív , akik nem tértek  vissza

Lelkünket megrázta e szörnyű tragédia
Duna vize vad sodrással folyik  el tova
A hős mentőknek köszönet, akik megmutatták
Veszélyes küzdelemmel is legyőzik a Dunát.

S az áldozatoknak jár a kegyelet
Gyertyák gyúlnak, s nyílnak virág tengerek
Sírnak, s nem felednek az emberek
Nem lehet letörölni fájó , bánat könnyeiket.

2019.05-29. Mosonmagyaróvár.