Jártam az országot.
Hajtott a vágy, az alkotás.
Jártam hegyen, szőlők között,
Hol ért szőlő rám köszönt.
Jártam a dombokon, lankán, völgyben,
A tenni vágyás űzött előre.
Azt gondoltam terveimmel szebb lesz a világ,
Zöldebb a mező, nyílik sok virág.
Jártam a folyón, patak partján,
Zöld erdő, dombok hátán.
Búza mező, tengert látván,
Kopár sziken, homok buckán.
Pusztaságon, ördögszekeret megelőzve,
Sóvirágot csokorba szedve.
Jártam kietlen puszta soron,
Hol ember csak néha dalol.
Jeges folyó partján álltam,
Folyó sodrását megcsodáltam.
Téli hidegben nagyon fáztam,
Kesztyűmben meleget dudáltam.
Bejártam én bíz az országot,
Tapasztaltam emberi jóságot
Tervet szőttem legyen könnyebb
A munkájuk az embereknek
Tanyák ölén sok kutya megugatott
Mégis hagytam itt-ott nyomot
Terveztem a villanyokat,
Szőttem szép álmokat
Mivé lett ez az ország
Szép álmokat megtaposták
Amit tettem jóra vágyva
Eladva, idegenek járma
Sír a lelkem romok láttán
Hisz építeni jártam ország útján
Amit szőttem, terveztem
Veszni látszik a semmiben?
Mivé lettél édes hazám Magyarország?
Vagyonodat elorrozták!
Amerre járok süvít a szél,
Elveszett múltról beszél.
Szép erdeidet kivágták,
Tavaidat lakatolják,
Szőlő sem terem a hegyoldalon,
Ribizli ritkul a domboldalon.
Duna folyónk is elterelve,
Szél kereket, fú nyugat szele.
Romokba hever, ami szép volt,
De én tudom még, igaz volt!
Járom az országot, szívem szorul.
Elbántak kincseivel rútul.
Remény nyílik itt is-ott is,
De ez a remény halványodik?
2O14.O7.23.Mosonmagyaróvár
kép:net
