Aranyló ősz közeleg, s mögötte a nyár,
Mint fáradt vándor, csöndben pihenni készül.
Megtette a dolgát, megérlelt sok kalászt,
Ott hagyva tarlóját nagy, gyér örökségül.
Gyümölcse helyén már üresek ágai,
S levele lassacskán búcsút int szerényen.
Feltűnnek halványan vénült vonásai,
És mint agg óriás kész már, hogy meséljen.
Meséljen szép tavaszt, csodásat, színeset.
Meséljen víg nyarat, pompásat, perzselőt.
S itt állva tétován, mesélve: így esett…
Csöndesen fejet hajt, jövendő tél előtt…
Rácz Endre ©
2019. 09. 01. Szerep