Gyújtsátok azt a rőzsét!
Magas legyen lángja!
Szíve sajogjon, aki csak látja
Lobogjon magasan
Fel a magas égre!
Szóljon a székely nép
Imádkozó éneke!
Lobogjon az éj sötétjébe!
Messzire világítson büszke fénye!
Gyújtsatok tüzet, emlékezzetek!
Hős nép a székely, nem kesereg
Hiába szakítottátok el a magyar nemzettől
Imával kér igazságot Istentől!
Lobogjanak magasan a lángok!
Ősi határt jelezve
Székely hon határait jegyezze örökre
Nem kér ő a székely testvér
Nem könyörög senkinek
Harcokban is saját földjét védte meg
Most sem kér többet autonómiát!
Hol magyarként élni lehet, védeni a hazát.
Feljegyzi az égre őrtüzek lángjával:
Szent föld az övék, senkinek nem adják
Szívükben lobog nemzetükért a láng
Ősi, megszenvedett föld ez a székelyé
Nekik zúgnak a folyók, üzennek a havasok
Nekik ígéri az ég, eljön Csaba királyfitok
Csak a szép magyar nyelvet, hitetek ne adjátok
Lobogjon magasan az a láng, jelet megadva
Székely-magyar hazáját soha nem adja!
Szívből jövő imáját az Isten is meghallgatja!
2015.10.24 Mosonmagyaróvár
/Őrtüzek gyúltak Székelyföld határán/
