Fáról, fára száll, mint madár,
Barna, sárga az egész határ,
Színes levél szépen virít,
Ember szívet boldogít.

Mire elfogy a nap sugara,
A táj csupa színek kavalkádja,
Köd terül rá a tájra,
Csak vágyunk a napsugárra.

Eljött az ősz, az én szívembe,
Még egy kicsit melengetve,
Nekem is jut egy kis öröm,
Ha szívből kapom megköszönöm.

Madár dala elnémult már,
Szomorúvá vált a határ,
Patak is csobban csendben,
Nem csap zajt a természetben.

Napsugara várj egy kicsit,
Hadd lássam az ősz színeit,
Hadd gondoljam boldog vagyok,
Adj még nekem is egy-két öröm pillanatot!

S, ha elvégezted dolgod csendben,
Őszi levél búcsút intsen,
Elbúcsúzok fájó szívvel,
Mint a levél, ha menni kell.

Sopron,2O13.O9.28.