Egy citerának hangját vélem hallani…
De mégis, mondd, ki játsza e bús dallamot?
„Hol van hát hangszered, hej, ifjú Atyafi!”
Szemem, mint éj-csillag, hangjától felragyog…
Ó, te vén citerás! Te vagy, ki szólítasz?
S te játszod az éjben e bús-szép dallamot,
Amellyel éltet adsz, amely nem bús vigasz…
S érte, mondd – kérdem én –, mégis mit adhatok?
De nincs válasz semmi… ám a dalt hallom én…
És az Ég, tűzben ég lágy-busongó dalán.
Testén bár meglehet… lelkén nem! – vallom én –
És szép dalán… soha… nem győzhet a halál!
2019. 11. 30. Szerep