Ó de csodás, téli a táj!
Méteres hó erdő alján.
Fák ágain pamacs vastag,
Jeges hóként odafagytak.
 
Acélkék jég alatt patak,
Hídján át szánkónyom halad.
Lejtőkről kanyarog erre,
Gyerekek szánkózó helye.
 
Erdő szélén pár háztető, 
Mögöttük magasló fenyő.
Hótakaró alatt szundikál,
Pár zöld levél kikandikál.
 
Napsütésben telt ma a nap,
Aranysárga napsugaras,
Fényének most nincs melege,
Mert a hideg emésztette.
 
Átfestette az égboltot,
Láttat gyönyörű színfoltot,
És ami ezután jön még.
Fehér hó és csillagos ég.
 
2020.01.03.
/ Tibold Katalin festményéhez /