Mint szomjas szarvas 
Hűs forrást keresve
Úgy vágyik a szívem a kikeletre
Mint éneklő pacsirta
Énekét, ha zengi
Itt a tavasz fenn hangon énekli

Mint a széncinege csicsergi
Nyitni kék, nyitni
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre
Mint a rügy, ha ágon pattan
Úgy zakatol a szívem halkan
Ha utolsó reményért dobban

Mint a napsugár mikor bágyadtan
Fűzi az ébredő fákat
Úgy vágyik a szívem tavasz utánad
Mint csendben olvadó hó
Ha koppan az ablakomon
Úgy fogy az erőm, lassan bandukolok

Vagy talán már nem jön
Hiába is várom
Csendben búcsúzik, mint a boldogságom
Tavasz nem dobogtatja meg szívemet
Nem nyitja meg a várt rügyeket ?

Vagy csak az én szívem
Nem akar már élni
Istenem tégy csodát, tudjak remélni
Mint a szomjas szarvas
Ki hűs forrást megtalálja
Úgy vágyik a szívem a tavaszi nyitásra
Még egyszer utoljára?

2O13.O2.23.Mosonmagyaróvár.