Ott állt a Hargitán
Nézett Magyarország felé
Mögötte harsogott az Ehhó TV
Székely föld a székelyé

Ott állt és könnye csordult
Hisz megtagadta őt a „Haza”
Kirekesztve éli életét
S csak reménnyel szól a TV. szava

De megtagadták őt
Az anyaország mondott nemet
Nem baj, majd az Isten!
Megsegít minket székelyeket!

Most is látom ott a Hargitán
A szelleme ott lengedez
Székely zászlót kitűzte
S az Ehhó szólítja a nemzetet

De ő már nem hallja
Csak székely szelleme él
S a többi székelyben ott él a remény
A szabadság madara egyszer útra kél!

Én most is mennék a Hargitára
Kitűzni helyette a székely lobogót
De nehéz lábaim nem engednek
Így csak üzenek pár néma szót

Menjetek helyettem is a székely zászlóval
Hív benneteket most a Hargita
Tűzzétek ki a legmagasabb csúcsra
Lobogtassa a szél, mindenki lássa!

Menjetek, keljetek útra
Kéz a kézben összefogva
A nemzet a neveteket visszhangozza
Az egész világ a zászlót meglássa

Békét és szabadságot kérve
Mert nagy volt egykor a magyar
Elnyomásban, megalázva
Élni tovább nem akar!

S leng a székely zászló
Ott fenn a Hargitán
Emlékeztem egy barátra
Kinek lelke a zászlóval
Ott lobog tovább!

2O13.O2.O6. Mosonmagyaróvár