Míg gyermekként örülni, ünnepelni tud,
bár tudja, elvesztette már rég az édent,
és sokszor úgy érzi magát, mint a kivert
kutya, de mindig van előtte új kiút.

Voltak és lesznek aszályok, jégkorszakok,
és véres harcban áll sokszor önmagával,
sebzetten és esendőn lelke ellen vall,

és egymásba zuhannak a kihűlt napok.
Néha gonosz, telhetetlen, testvért is öl,
de túlélt járványt, vészt, tüzet,vízözönt,
mert végül majd a szíve, jobbik énje dönt,

Én nem féltem az embert többé semmitől.

Jönnek még Mózesek, Noék, Newtonok,
és mikor elfárad testében az anyag,
a szikra, a láng még akkor is megmarad,
majd egy új Einstein koptat egy új padot.

Csak egy ellensége van és az önmaga,
önző tetteiben megbújnak a hibák,
de képes legyőzni ösztönét, indulatát,
érthető számára a mindenség szava.

Karácsony, Húsvét, barka, bárka-menedék,
az embert ezért már régóta nem féltem,
és látom jövőjét ott, az örök fényben,
ha gyenge, megfogja Isten erős kezét.

2020. ápr. 13.. Nagypéntek