Állok a csend szigetén,
Átölel a nap ragyogása,
Áprilisi szellő virágszőnyeget terít elém,
Nincs egy nevetés, gyermek kacagása.
Vadgalamb búgva hívja párját,
Cinke kedvesen dalol,
Rigó csendesen ül a fészkén,
Párja élelmet keres valahol.
Oly titokzatos ez a csend,
Bezárta magát a magány,
Nincs dal, sem zeneszó,
Szívem dal után vágyakozó.
S állok e titokzatos csendben,
Fészket rak a félelem szívemben,
Oly furcsa csend borult a világra,
S várok egy emberi szóra, kacagásra.
S tudom, majd eljön a május,
Léggömb száll a légben,
Lesz dal, zeneszó mint régen,
S felragyog a nap az emberek bezárt szívében.
Most alussza álmát a remény,
Április virágszőnyeget terít elém,
Jobb lesz e csend után a világ,
Megfogjuk egymás kezét,
Boldog örömmel, megyünk tovább.
2020.04.26.Mosonmagyaróvár.