Van egy szép táj a nagy világban
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában
Hó takarja az ormot októberben
Napnak ragyog, csillog fénye

Lenn a hegyek, dombok alján
Házak húzódnak meg a lankán
Szorgos kezek munkálkodnak
Napkeltével ők is fenn vannak

Bárány nyáj füvet nyírja
Vígan dalol a pintyőke,a pacsirta
Szabadságról dala szárnyal
Istenhez szól a fohász dal

Hol lehet ez az ország?
Hová Isten adta az aranyát
Tavak, szirtek, völgyek, sziklák
Mind, mind a napfelkeltét ragyogják

Ez az ország „Meseország”
Megcsodálnád, hogy, ha látnád
Oltár kő van a hegyek ormán
Istenhez a fohász onnan száll

Mese ország, havasigyopáros mese tája
Fürdik az októberi nap sugarában
Tornyok, hegyek, tavak, dombok
Meseországban lehetsz boldog

Meseország, meseképe
Hol jártam-én gondolatom tükörképe
Szavam elállt, csodát láttam
Én bíz ezen a napfelkeltén Erdélyben jártam.

2O13.1O.2O.Mosonmagyaróvár