/2OO8.”Rendületlen hittel” c
.kötetemből,….tervező koromban /
Jártam a réten, a legelőkön
Az ördögszekér kergetett
Verőfényes napsütésben
Fürge gyík rám meredt
Út szélen és árok parton
Kinyitott a sóvirág
Csokrot kötöttem belőle
Fehéret és lilát
Vittem vele szívemet is
Biztos megörvendez lelked
A kopár messzeségen is túl
Nem felejtettem el neved
Szőlő tengert, elvadult kerteket jártam
Árválkodott a kettéhasadt szilvafa
Lombját hullatta a diófa
S terítve volt az alja
Roskadoztak a fűzfakerítések
Futóhomok átfütyült rajtuk
Elhagyott tájakon űzött az élet
S feléjük nyitottam lelkemet
Messze távol pásztor kutya csaholt
Biztos hajtott valamit
Szürke tehéncsorda a kolomposra figyelt
Elriasztott valakit
És én ott jártam az emberek közt
Hol vad viharokkal támadt a szél
Halk, súlyos szavakat mondtak
S tettük és arcuk beszélt
Majd máskor vártak mint a Messiást
Panaszkodtak nekem
S én megértettem bánatuk
Mily nehéz a gondjuk, bajuk
Az idő, s a szél hol jár már azóta
Elszállt már az út pora
Emlékeim mély kútjában járva
Fellebben a múlt fátyla
Régi úton nem jár már senki
Benőtte fű, gyom, vadvirág
Eltemetve lábam nyomát
Rá szórta a feledés vad porát
Nem tudom emlékeznek
Még ejtik-e néha nevem
De tudom én míg élek
Az emberségük nem feledem !
Mosonmagyaróvár.2008. 03.11.
