Máté Imrének, sámánok utódjának,
unoka bátyámnak, Yotengrit írójának.

Kedves bátyám, megírom levelem,
Tudom nem küldöm el soha sem.
Kedves jó bátyám, sámánok utódja,
Ezerkilencszázötvenhat hősi bajnoka!

Sámáni létedben láttad a jövendőt,
Meg is írtad Yotengrit könyvedben a jövőt.
Írtál  a hét tevéről, melyek megindulnak,
Európa országaira veszedelmet hoznak!

Jövendöltél egy nagy háborúról,
Amelyben az emberiség nagy része kipusztul.
S itt van már a háború, vírus képében,
Nincs kegyelem, pusztít minden népen.

Háborút indítók bölcsen kitalálták,
Jobb a vírus, mint az atombomba,
Így marad minden vagyon nekik hátra,
S nem pusztul el az eddigi ember alkotása.

Így háborút zúdítottak a világra,
Pusztító betegséget, vírus képében.
Nem kegyelmezve sem gazdagnak, szegénynek,
Az emberi test máglyái belül égnek.

Jövendöltél emberi szeretetről,
Hol a megmaradt nép, már nem öl.
Egy világ összekarolásról,
Győz az isteni szeretet, közel és távol.

S írtál hazánkról, összefogunk végre,
Lesz egy vezér, ki áldást hoz a népre.
Eljön megint a szűzanya országa,
Tiszteli  a magyart, mindenki a világban.

Kérlek téged,  Imre bátyám munkálkodj!
Ott , fenn a mennyben járj értünk közbe!
Te is szeretted hazád, életed sem féltve,
Jöjjön összefogás, megváltás, a magyar népre!

2020.10.06. Mosonmagyaróvár.