Szonett

Ha a tűz kialszik, salak és korom
marad utána, romlik memóriád,
és hordod te is az öregség szagát,
kívánom néked, érd meg az én korom.

Ránc pókja ül majd gyönyörű arcodon,
 tetteid kísérik ügyetlen hibák,
szívedet bénítja a hálátlanság,
 keserűbb lesz az édes élet-álom.

Hallgat a telefon, tompít a közöny,
szép szemedet marja az el nem sírt könny,
majd emlékezzél, és gondolj vissza rám.

Időnk falja az elkerülhetetlen,
a vége felé mindenki rádöbben,
idéz fel kislányom, megmondta apám.

  2021. 01. 21.