Ne korhold magadat és ne bánts mást,
gyorsul az idő és pereg élet,
majd ránk borul a feledés-palást,
ami meghalt, az már fel nem éled.
Hallgassanak mind a vádló szavak,
inkább védjen a magány szabadsága,
ne old tarsolyod kapzsi démonnak,
mert szétszórja kincseid a világba.
Milyen békés és gyanútlan vad,
bár jön és fenyegeti a végzet,
önfeledt harapja füvét a hó alatt
éhség ellen keresve eleséget.
Isten érzékenységgel áldott, vert,
az agyag felejt, de a szív még fáj,
de ne sírj, a könnyeidet ne nyeld,
a sorsnak romja magas akadály.
Lelkedben tiszta érzés, szenvedély van,
a világ üresen is zavaros katlan,
ne csalódj másban és magadban,
vigasztald a vigasztalhatatlant.

2014. január 25.