Halott Barátaim, kik már ott fenn vagytok!
Lelketek szivárvány. Mindenket cserben hagytok?

Fennen hirdetitek, lám bevégeztetett.
Szemek lecsukódtak, létetek oda lett.

Hol vannak a rímek, mik rólatok szóltak,
a bánatos fűzfák mind földig hajoltak.

Hol vannak az álmok, és a sok földi jó?
Pár gyönyörű dallam csendesen elhal ó.

Hol van a sok okos, építő gondolat?
A Ti agyatok már nem old meg gondokat.

Létetek elillant, mint szappan buborék,
amit simogatott egy kicsit még a lég.

Drága Barátaim! Szunnyadjatok szépen,
s álmodjátok azt, hogy velünk vagytok épen.

Meséljétek el, hogy milyen kék az ég fenn,
hogy vannak a lelkek odafenn az égben?

Látjátok-e a sok földhöz ragadt párát,
akik kiejthetnek a Földön még pár Á-t.

Tus nélküli tollal véssétek az égre,
békét kerestetek, s nem leltetek mégse.