Szonett 80.
A költő már lassan húsz éve halott,
Köréje gyűltek a ritmusok, rímek,
Már majdnem megfogta a mindenséget,
A legszebb sorokkal, mit fül hallhatott.
Búsan dúdolt, mint egy tuba vagy fagott,
És szerelme csak asszonyáért égett,
Sokan nevették a hűsége végett, Strófáiban ő csak Neki vallott.
Az özvegy múzsa most nyolcvanöt éves,
Teste görnyedt, a járása sem ékes,
Bája, szépsége elveszett valahol.
Kertjét felverték a gazok és gyomok,
A boltban csendben a pénztárhoz csoszog.
Ez az utolsó szonett, ami még Róla szól.
2013. aug. 21.