Várom hívó szavát az esti szélnek,
hullanak a falevek, itt van újra az ősz,
a fák levelei színes ruhába öltöztek.
Várom hívó szavát,
s a szívem gyorsuló dobogása jelzi,
hogy gondolatod nálam jár,
érzem a rezdülésedet,
a leheletnyi csend csókját,
az őszi rózsák színpompás mosolygását,
a katicabogarak hét pöttyét,
amint vállamra szállva suttogja el üzeneted, kedvesem.
Várom az éjszaka csillagainak hamiskás kacsintását,
a szerelem mámoros illatát,
lüktető vágyunk már szerelmet remélve
ontja feromonjait.
Várom, hogy jöjj, hogy itt legyél,
s ne legyen semmi titok, tabu,
hogy ez az érzés ne múljon el soha.
Várom, hogy mondd,
mennyire hiányzom,
ha nem vagyok melletted,
hogy nehéz így nélkülem!