Szeretem víg buzdulásban
pogány varázslatod dalát,
szeretem csendes mesédnek
hol volt, hol nem volt bánatát.
Szeretem szemed sugarát,
ha elbújtat a csend-sötét,
ha nem látja más, amikor
fogom derekad ívkörét.
Szeretem, amikor súgod
hozzám bújó szerelmedet,
szeretem a tökéletest,
ami most vagy, azt az egyet.
Szeretem ezt az ízeket
felkínáló kalandozást.
Ahogyan felszítod bennem
e vértpezsdítő lángolást.
Szeretem, ha öled altat,
ha titokba zár a sötét,
amikor már egybeforrva
átadod tested ütemét...
Torontó, 2013-03-25